Balatone + Killswitch Engage

Lesz. Lesz majd beszámoló Balatone-ról, nem felejtettem el, csak a képeket még nem kaptam meg, pedig szeretném velük illusztrálni is majd az elmesélteket. :-) Bár tuti csak Sziget után. Ami még 1 nap.

Addig is: Killswitch odabaszott. Érkezés után a kőházban letudtuk a kötelező Jaeger + Unicum köröket fröccsel felöntve, úgyhogy már vidáman érkeztünk a Pecsába. Első zenekarról sajnos(?) lemaradtunk, ffc-től oldalláncot el, tőlem nem. (haha, biztos én határozottabb voltam a securitys-sel). As I Lay Dying nagyon jó volt, bár szerintem szarul szólt, de a lényeg átjött, már sajnálom, hogy kihagytam a tavalyi A38as koncertjüket. Pecsa büféje még mindig dögöljön meg a 700-800Ft-os jaegerével, ami nem mellesleg csak egy lófasz adag ráadásul. Jeget viszont adott a fröccsbe. Killswitchnél nem hittem el hogy nem cd-ről megy, kurva jól szólt az egész, Jones mindent kiénekelt, hörgött ahogy kellett, a tiszta részeknél se volt semmi gond. Utolsó pár nótát már az első 2 sorban pogózva töltöttem. :-) Holy Diver-en meg (ami a legutolsó szám volt) elment a hangom is, úgy üvöltöttem, énekeltem. Hell yeah! Fasza volt, ráadásul sok régi ismerőssel találkoztunk is, jó volt velük összefutni.

Setlistem is van:

daylight dies
unbroken
take this oath
arms of sorrow
breathe life
this fire burns
rose of sharyn
still beats your name
fixation on the darkness
my curse
bid farewell
life to lifeless
this is absolution
end of the heartache
my last serenade
holy diver